Egyedül: 3. fejezet

Bloodthirsty

Kora este kellett megjelennünk a vacsoránál, amire egy tágas teremben került sor. Inkább tűnt bálteremnek, mint ebédlőnek. Egyszerűen óriási volt ez tízenegynéhány embernek, a plafon kellős közepén egy gigantikus csillárral és mindenfelé svédasztalok. Nem tagadom, látványuktól azonnal megéheztem, főleg, hogy már rég nem ettem. Mindannyian igyekeztünk illedelmesen viselkedni, de valahogy egyikünknek sem sikerült. Így hát nem csak osztályfőnökünk idegein zongoráztunk kerge viselkedésünkkel, hanem az inast is az őrületbe kergettük. Egy idő után már kezdtem sajnálni szegényt, bármennyire is keménykötésű, sokat tapasztalt ember volt – látszott rajta, hogy az idegszálai a végsőkig feszülnek, és ez még csak az első nap. Nem mertem belegondolni mit hoz a holnap, inkább csöndben ettem.
A vacsorát követően volt egy kis beszélgetés, tanárunk elmondta mire számíthatunk másnap.
A program jónak ígérkezett: a birtok felfedezése, egyelőre a kastély nélkül. Ez engem egy kicsit elszomorított, de már most izgatottan vártam a reggelt. Társaim is hasonlóképpen voltak vele, mindannyian egymás szavába vágva beszélgettek. 

Késő este lett mire sikerült elszabadulnom a finom ételekkel megrakott asztaloktól és végre aludni térhettem. Bár azt hittem, hogy az izgatottságom miatt egy szemhunyásnyit sem fogok aludni, csalódnom kellett – amint a párnára ért a fejem mély álomba merültem.
Valamikor hajnaltájt furcsa zajra riadtam. Patadobogás hangja volt és valahonnan kintről jött. Hosszú perceken keresztül csöndben feküdtem az ágyban és lélegzetvisszafojtva hallgatóztam.
Ugyan kinek juthat az eszébe éjnek évadján lóval közlekedni? Ráadást a koromsötétben vágtatni, egy bizonytalan terepen? – tűnődtem magamban.. Azt meg már végképp nem értettem, hogy honnan kerülne ide egy ló, amikor a közelben sehol sincs istálló, vagy van egy a birtokon, csak még nem tudok róla?
Még hallottam az elhalló lódobogás ütemes zaját, majd olyan mélységes csönd állt be, hogy egyszer csak nagyon egyedül éreztem magam. Volt egy olyan sejtésem, hogy veszélyben vagyok, de nem sokáig törődhettem ezzel, mert hamarosan elnyomott az álom.

***

Másnap az első napsugarakkal ébredtem, el sem tudtam hinni, hogy sikerült viszonylag nyugodtan eltöltenem az éjszakát egy idegen helyen. Ekkor eszembe jutott az aznapi kirándulás, ami rám várt és megint elfogott az izgatottság. Kiugrottam az ágyból, aztán a bőröndömhöz léptem és előrángattam belőle egy farmert meg egy pólót. Miután magamra kaptam a gönceimet bevonultam a fürdőszobába és megpróbáltam életszerűvé tenni magam. Bevallom, nem ment túl könnyen. Először is az a szénaboglya, amit én hajnak nevezek nem adta meg magát olyan könnyen. Aztán pedig fogat és arcot mostam, amikor szembenéztem a tükörképemmel furcsamód nem teljesen magamat láttam viszont.  Persze, hogy én voltam az, aki farkasszemet nézett velem, de mégsem; például a szemem színe nem barna, hanem tengerkék volt. Ijedtemben behunytam, csak hallucinálok, ez nem lehetséges!
Saját magamnak intézett magyarázatomat követően kinyitottam a szemem, már a megszokott barna szempár nézett vissza rám.  Halkan elnevettem magam a hülyeségemen, hát igen, ez a képzelet játéka. Még egy pillantást vetettem a tükörre mielőtt kisétáltam volna a nem mindennapi fürdőszobából. Igen, talán ez a kifejezés illett rá a legjobban, mert olyan szinten voltak benne giccses elemek.
Elgondolkodva ugráltam le a lépcsőfokokon, ha most látott volna valaki teljesen jogos lett volna az a feltételezése, hogy hibbant vagyok. A vacsoránál megbeszéltek szerint reggel fél kilenckor lesz a gyülekező. Nos, addig még volt egy kis időm és ezt ki akartam használni. Ezért hát egy kis felfedezőútra indultam. Leérve az első lépcsőn eliramodtam egy jobbra vezető folyosón. A falak teli voltak tájképeket, főleg a kastélyt ábrázoló képekkel. Bloodthirsty amilyen baljós neve van, legalább olyan gyönyörűnek bizonyult, a festményeket elnézve hamar rájöttem, hogy milyen hatalmas ez a birtok. A művészi alkotások többféle nézőpontból ábrázolták a kastélyt, ezért mind egyedi volt, de mégis volt bennük valami közös: a titokzatosság.

 
Elhaladva a folyosón egy elágazáshoz értem, aminek az egyik része zsákutcához vezetett, a másik pedig egy újabb lépcsőhöz, amit szerettem volna inkább elkerülni. Úgy gondoltam lesz még elég időm lépcsőt mászni. Tehát visszafordultam. Karórámra tekintve felsóhajtottam, de gyorsan repül az idő!
Félórával később már odakint kószáltunk, eleinte együtt, aztán külön-külön, minél kisebb csapatokban. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy mindenki a baráti körével, vagyis én egyedül.
A belsőudvart, ahova visszatértünk még mindig lenyűgözőnek találtam. Mindent jó alaposan megnéztem és közben hallgattam az osztályfőnök monológját. Úgy gondolta, hogy a birtokot majd az ő tudományos szövegelése keretében fedezzük fel, de mi pont az ellenkezőjét akartuk.
Megint megcsodáltam a lovas szökőkutat és még a tekintetem is elkerekedett, amikor rádöbbentem, hogy nem teljesen ugyanaz a szépen faragott szobor áll a vízpermet takarásában. Bár nem olyan jelentős, de határozott eltérés volt a ló tartásában és mintha a lovasa arca még elszántabb lett volna.
Megráztam a fejem, biztosan csak rosszul emlékszem.
A belsőudvarban töltött pár óra után pihenőt tartottunk, s ez idő alatt megebédeltünk. Később Hans csatlakozott hozzánk, hogy meséljen nekünk a kastélyról.
– Nem vagyok benne biztos, hogy tudják-e, de Bloodthirsty-nek sötét múltja van. Tulajdonképpen egy része még a mai napig is rejtély, mert kevés írásos emlék maradt fenn abból az időből, amikor ez a hely virágzott. Mert hát volt ilyen időszak is a történelem folyamán. – hangja most is tartózkodó volt, de a tekintete büszkeségről árulkodott – A falu kiirtását követő időkben egy nemesi család megvásárolt innen néhány földterületet, ezek ma már a kastélyhoz tartoznak. A kastély alapja a Déli-szárny volt, amiben Önök is szállást kaptak, itt élt ez a család, míg egy uralkodó el nem vette tőlük az otthonukat. Ő építtette meg a fő részt, de ez akkoriban még nem így nézett ki. Egy egyszerű erőd volt, azzal a céllal, hogy védje a Déli-szárnyat.
Mi csendben ültünk, s feszülten figyeltünk. Az öreg komornyik láthatóan mindenki figyelmét letudta kötni Bloodthirsty legendájával.
– Ezt az uralkodót sok őrült alak követte a trónon, így a kastély sokszor gazdát cserélt. Az egyik ilyen, talán a leghírhedtebb mind közül, Damon Dracul. Sokféle mendemonda kering róla és azokról az őrültségekről, amiket élete során elkövetett. De azt hiszem mára elég is ennyi a mesedélutánból, hosszú lesz ez a hét, van még időm benneteket traktálni az itteni legendákkal.
Hans elhallgatott és pillanatokon belül felszívódott, mint egy kísértet. Csalódott voltam, amiért nem hajlandó többet elárulni a kastélyról, de kényszeredetten beletörődtem a dologba. Ugyanis volt egy olyan érzésem, miszerint hamarosan úgyis megtudok mindent.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Üvegfal: 2. fejezet

Üvegfal: Prológus

Mikor a játék eltörött